2.fejezet

2.fejezet

-Damian ,kik ők?-kérdezte Flora nyugalmat színlelve.-Mért vannak a nappalinkban ?Mit akarnak tőlünk?-nézett most már lángoló tekintettel a vörös férfira
-Ava és Rose beleegyeztek a találkozóba.-kezded magyarázkodni.-Csupán néhány órája jelentkeztek be.-rizsázva próbálta oldani a feszültséget.-Nem hiszem,hogy emlékeznétek rájuk.-sóhajtott fel és egy kis szünetet tartott.-A hölgy a nagynénétek,Elisa Rigid.Édesapátok nővére.Eddig Kanadában éltek,most költüztek vissza Wavy Valley-be.A férfi a férje a Harry.
-Lányok,gyönyörűek vagytok.-bókolt a szőke nő.-Szépséges nőkké váltatok,boldog vagyok,hogy újra láthatlak titeket.-ragadta meg Chaya kezeit,és a három Esperer lányra felválltva nézett.-Ha bármire szükségetek lesz,rám számíthattok.Itt leszek nektek,egy család vagyunk.-beszélt kissé irritáló hangon.
A három fiatal nő értetlen pillantásokat vettetek egymás felé.Ez a nő lenne a nagynénjük?Az édesapjuk mesélt róla,hogy Kanadában él,és a végrendeletben is elhangzott a neve.
-A városban vettünk egy házat.Ott bármikor megtaláltok minket.-vigyorgott még mindig a nő.-Olyan jó lesz,hogy újra együtt a család.-állt fel a helyéről,hogy átölelhesse az egymás mellett álló Florát és Chayát.Chaya halványan elmosolyodott,de ez inkább csak egy kényszer mosoly volt,míg Florán teljesen látszódott,hogy nem kíváncsi erre a családi találkozóra,és semmi kedve részt venni benne.A szőke nő a tekintetét Ava felé fordította,remélve,hogy a legfiatalabb lány még nyitottabb az új emberekre,de tőle is csak rideg tekintett kapott,mintha a szivük köré hatalmas kőfalat emeletek volna.
-Köszönjük,hogy eljöttek.-szólalt meg halkan Ava .-Nagyon jó lenne ,ha szorosabbra tudnánk fűzni a kapcsolatunkat,apa is biztos ezt akarná.-kezdett a bájcsevegésbe.-De a nővéreimmel most nagyon elfoglaltak vagyunk.-a kislányos bájával próbálta kedvesen a tudtukra adni,hogy most igazán nem kíváncsiak rájuk.-Tervezzük,hogy tartunk egy bulit,szívesen látjuk önöket.-karolt a nagynénje karjába  és az ajtó irányába vezette,a nagybátyja pedig követte őket.
Mire visszaérkezett Flora már gondterhelten járkált,a tűsarkú kopogásának hangja járta be nappalit,a nő hosszú fekete haja a hátát verdeste,ahogy nyugtalan léptekkel körbe járta a helységet.Vörösre lakozott körmeit a fa alalpú bútordarabokon megkopogtatta.
-Már csak ez hiányzott nekünk.-fújtott hatalmasat.-Ők elkerülnek a semmiből.És pont most.
-Nagyon érdekes.-osztotta a nővére véleményét Chaya.-Egész eddig Kanadában éltek,és most kerülnek elő.Mintha mindenki azt  várná,hogy feladjuk.
-Szerintem nem.-szólt közbe Ava.-Kedvesnek tűntek,végül még a segítségünkre lehetenek.-nézett naivan a nővéreire.
-Ava Elisabeth Esperer te vagy a legnaivabb nő a világon.-jelentette ki Flora nevetve.-Nem szabad ennyire naivnak lenni.Nem várhassuk a csodát.Ez nem egy mese......Nem kapunk meg mindent egy elbűvölő mosolyért.....Ez a való világ,itt ha valamit akarsz ,azért tenni kell.Kemény munka áll mindennek a  hátterében.
-Igen.-sóhajtott fel barna lány.-Nagyon fáj a fejem.Lepihenem egy kicsit.Neked se ártana.-kritizálta meg a nővérét.-Hajcsárként viselkedsz,mindennek úgy kell lennie ,ahogy te akarod.Másnak nem lehet igaza csak neked.-emelte fel a hangját
-Kikérem magamnak.-Flora azonnal Avával szembe termett.-Meghallgatom mások véleményét,és nem irányítgatom az embereket.Ha azt nevezed hajcsárkodásnak,hogy helyetted is dolgozom, mert te nem értesz az üzlethez,akkor igen hajcsár vagyok.Csak vedd figyelembe,hogy napok óta nem aludtam,hogy egyre többet tudjak meg a vállalatról,hogy neked is jó legyen.-gyönyörű kék szemei szikrákat szórtak a húga felé 
-Senki nem kért meg rá,hogy megtedd.Mi is megtudnánk tenni.-borult ki Ava .-Mindent csak azért teszel hogy,hogy a fejünkhez vághasd.Foglalkozz azzal,hogy a francia szobrász férjed annyi megundorod tőled a csúnya természeted miatt,hogy inkább Párizsban maradt.Nem csodálkozom,hogy válságban a házasságotok,ilyen hárpiával nem lehet kibírni.-a harag és düh tapintható volt közöttük,Flora már kezet akart emelni a húgára,de az eddig csendben figyelő Chaya közéjük ugrott.
-Flora nyugodj meg.Ne tegyél olyant később megbánhatsz.Ava menj sétálj egyet,vagy pihenj le.Ha megnyugodtatok,akkor megbeszélitek.-avatkozott közbe mielőtt jobban elfajultak volna a történtek

Az erdő birtokhoz közeli részén az egyik fáról egy hinta lógott,ide érkezett Ava.A hó ropogott a lány bakancsa alatt,a szél a  hintát lengette, s a lengő hinta emlékeket ébresztett benne.Mintha újra kislány lenne,aki csak élvezi az életet.A kesztyűs kezeivel megállította a lengedező eszközt,és gondolkodás nélkül elhelyezkedett benne.Csak hajtotta magát,nem gondolt arra,hogy most fáj,úgy érezte,hogy repül,egyre magasabbra és magasabbra szállt,mintha szárnyai lettek volna.A hintázó lányt, alig néhány méterre egy csábító kékes-zöld szempár figyelte.E szempár tulajdonosa egy nagyon vonzó fiatal férfi volt,aki a kezében egy drága fényképezőgépet tartott.
-Szia.-szólalt meg a férfi.-Szakítanál rám néhány percet.-sétált a hinta elé,hogy szemből láthassák egymást
-Igen.-felelte mosolyogva Ava.
-Fotós vagyok,és arra gondoltam,hogy néhány képre lennél e a modellem?-kérdezte magabiztosan a rekedtes hangján
-Hát...-túrt a sötét hajába a lány.-Szívesen lennék.De mikor?És hol?-a barna szemei az izgalomtól ragyogtak
-Akár most is.-vonta meg a vállát a férfi.-Például,ahogy előbb hntáztál gyönyörű voltál.Esetleg megtennéd újra?
-Persze.-felelte a lány egy hatalmas mosoly kíséretében
A fotós remek szakembernek bizonyult,Ava ennyire még egy fotózást sem élvezett,hintázott a hóval játszadozott,kedvére pózolgatott a fiatal embernek,aki rengeteg képet készített  a szemrevaló lányról.
-Nagyszerűek.-nézte vissza a gépében a képeket.-Ha kaphatok egy email címet,akkor néhány nap múlva átküldöm.Persze ha akarsz példányokat.-nézett mélyen  a lány szemébe.-És szükségem lesz egy névre is.-magyarázkodott miközben a tekintette újra az elkészült képeken járt.-Te nagyon csinos vagy.Nem lenne kedved máskor is modellkedni nekem?Sőt akár profi modell is lehetnél.-bókolt tovább,pedig fel sem nézett az eszközből.
-Nagyon szeretném ha átküldenél.-kezdte csavargatni a haját,a férfi pedig előkereste a mobilját,hogy odaírja be az email címet.-Az email címem pedig: ava.elisabeth@gmail.com.-diktálta a lány.-Az Esperer birtokon élek.
-A Demander Tenancyban?-pillantott fel a fotós
-Igen.-felelte a lány
 Nagyon jól tudta,hogy a birtokukat így hívják.A kúria már 300 éve épült,a kisváros bárója építette a lányának,amikor az megszületett.A név azt jelenti,hogy Csoda Birtok,mivel a báró és a felesége már nagyon idős volt,amikor az egyetlen lányuk született.Sok évig a kisváros tulajdana volt,majd az ő dédapjuk megvásárolta családi birtoknak.
-A nevem pedig Ava Esperer.-mondta halkan a lány 
-Noah Esperer egyik lánya vagy?Ha jól tudom-.....gondolkozott el.-Modell vagy.-nevetett fel 
-Igen.
-Én Daniel Brusqu vagyok.-nyújtotta a kezét.-Örülök,hogy megismerhettelek Ava.Ígérem,hogy jelentkezem,lehet már ma este.
-Rendben.-játszadozott zavartan a hajával
Az Esperer kúriába már egy vidám fiatal lány érkezett meg,gyorsan  szedte a lépcsőket,hogy beszélhessen a nővéreivel.
-Chaya,Chaya,Chaya.-kiabálta a nővére nevét.-Chaya beszélnünk kell.-végig futotta az egész házat,de sehol nem talált senkit.Sorra nyitogatta az ajtókat,kíváncsian nézett be.Egyre zaklatotabb lett,ahogy a ház nagy részét már átnézte.
-Chaya.....Flora.....Damian......vagy valaki.....akárki.-Ava hangjától zengett az egész ház-Hol van mindenki?-ült le a lépcsőre,majd rövid gondolkozás  újra átnak indult.Mivel ő a hátsó bejáraton érkezett,valószínűleg a nővéren a kúria előtti kertben vannak.
-Végre.-érkezett a testvérei közé
-Megnyugodtál?-nézett mélyen Chaya a lány barna szemeibe
-Igen.-tűrte a haját a füle mögé .-Flora ne haragudj rám.Tudom,hogy csak jót akartok nekem.-villantott egy elbűvölő mosolyt naivan.-Eddig azon gondolkoztam,hogy felhagyok a modellkedéssel.-tért komolyabb témákra,a két nővére figyelmét élvezve.-De ma találkoztam valakivel.-jelent meg egy titokzatos mosoly a gyönyörű arcon.
-Valóban?Ki az illető?-csillant el Flora gyönyörű kék szeme.
-Egy fotós,Daniel Brusqunak hívják.Nagyszerű szakember...és....és....-Ava csak úgy darálta a szavakat.
-Biztos nagyon jóképű.-kacsintott a húgára Chaya 
Ava arca teljesen elpirult,a másik két lány padig hatalmas nevetésben tört ki.Rose édesen mosolygott nemértette ,hogy az anyukája és anagynénje min nevet annyira.Ártatlan pillantást vetett a felnőttekre,de magyarázatott nem kapott.A kislány tovább folytatta a hóember építést,mire az édesanyja feleszmélt ,addigra már hóangyalokkal lepte el az udvart.
-Rose.-rántotta fel a hóból a lányát Chaya-Vizes lettél, irány be .-vezette be a kicsilányt.

A következő nap a barna hajú kislány ismét az udvaron játszott,egymás  után rakta a hógolyókat,míg végül elkészült a hóerőd.Rose egy bottal rajzolgatott a simára alakított  hófalra,amikor a Bugatti laparkolt.A kislánynak ismerős volt a jármű,és a jármű tulajdonosát.A férfi körülbelül egy hete járt itt,most pedig megint megérkezett.
-Szia kicsilány.-sétált hozzá a férfi.-Egyedül játszol kint?-guggolt le hóerőd mellé
-Segíthetsz diszíteni.-mosolygott  a kislány,és átnyújtott egy botot a kesztyűs kezeivel
-Élek a lehetőséggel.-nevetett fel a férfi 
Mire bekezdtek a közös „munkába” Chaya jelent meg az udvaron,a hosszú kardigán elnyelte a gyönyörű homokóra alakját.
-Látom megismerkedett a lányommal Mr.Tresor.-mosolyodott el a nő.-Rosenak hívják.
-Gyönyörű kislánya van.-villantott egy sármos mosolyt a férfi.-Nagyon hasonlít önre.
 -Köszönöm.-nevetett fel.-A testvéreimmel már nagyon vártuk.Kérem jöjjön velem.-indult  a kúria felé a lány
Chaya Christopherrel az oldalán besétált az édesapja dolgozószobájába,ahol már  a testvérei tartózkodtak.Ava hatalmas mosollyal fogadta a férfit,aki nagyon megtetszett neki.

-Mr.Tresor megkínálhatom egy muffinnal.-nyújtotta a tálcát a férfi felé Ava.
-Köszönöm,de nem.-utasította el az édességet
-Ami az üzletet illeti.-nézett a férfi szemébe Flora.-A testvéreimmel mindent megbeszéltünk,és úgy döntöttünk,hogy azt szeretnénk ha a két cégnek közös jövője lenne.Akár már ma aláírhatnánk a szerződést.-csúsztatta a férfi elé a papírokat.
-Örülök a döntésüknek.-írta alá a megfelelő helyen a szerződést.-Tudom,hogy nagyszerű közös jövőnk lesz.
-Mi is erre gondoltunk.-húzta mosolyra a vörösre rúzsozott ajkait Flora .-Most pedig igyunk a tökéletes közös munkára.-nyújtott a borral megtöltött poharakat a hugainak.Mr.Tresor egy itallal remélem megkínálhatom?
-De tényleg csak egy pohárral.-villantotta meg sármos mosolyát a férfi 
Az egy pohárból több órán át tartó iszogatás lett,egyedül Chaya nem ivott egy gortyott sem,a rossz emlékei miatt.A barna hajú nő egy csepp alkoholt sem ivott mióta egy pár lett Tom Vagueval.A férfi alkohol imádata miatt a lány megvetette az alkoholt.Már majdnem egy óra volt ,amikor Chaya kikísérte az eléggé ittas férfit.
-Mr.Tresor,ilyen állapotban nem engedhetem el.-vakarta meg a fejét.-Ha odaadja az autókulcsot,akkor hazaviszem.-ajánlotta fel a lehetőséget.
-Nagyon megköszönném Ms.Esperer.-nyújtotta át a kulcsokat a férfi.- Sumptuousban élek.
Chaya mindig vágyott rá,hogy egysportkocsit vezessen,és erre most lehetősége nyílt.A bugatti villámgyorsan szelte az utakat,míg megérkeztek a városba.A férfi magyarázta,hogy mikor merre kel térni,amíg megnem érkeztek egy hatalmas épülethez.Aminek az alagsorában egy parkoló volt.
-A 10. emeleten élek.-magyarázta.-Innen már feltalálok.
-Bűntudatom lenne ,ha nem kísérném fel.
-Ha ragaszkodik hozzá.
-Tudja Mr.Tresor igazán tegeződhetnénk.Chaya vagyok.-nyújtotta a kezét 
-Christopher.-fogadta el a kez fogást
A férfi körbevezette  a lakásban,a Chaya halványan elmosolyodott,csak nézte a férfit,vonzó volt a számára.Sokkal sármosabb volt,mint Tom,és sokkal kedvesebbnek is tűnt.Chaya szemei felragyogtak,ahogy a férfit hallgatta.Mosolygott és egyre közelebb hajolt a férfihoz.A levegő szinte forrt köztük,és elcsattant az első csókjuk.Chaya tekintette mindent elárult,kívánta a férfit,ahogy a férfi is őt.Az Esperer lány lassan a férfi ingje felé nyúlt,és egymás után gombolta ki a ruha darab gombjait,bátortalanul lágy csókot lehelt Christopher mellkasára,aki sokkal szenvedélyesebben csókolta a barna lányt.Gyorsan ,szenvedélyesen vetkőztetni kezdték egymást,és pillanatokkal később már a férfi ágyában szeretkeztek.Christopher Chayát az ágyra szorította,és vadul csókolgatni    kezdte  a nyakát,miközben beléhatolt.A fiatalok ott karmolták,harapták egymást,ahol csak tudták.Majd fordultak és Chaya került felülre,ő irányíthatta az egészet,egyre hevesebben csókolták egymást,és az együttlétjük is egyre vadabb volt.A nő a körmeit mélyen a férfi vállába meresztette.A   mozgalmas légyott után lihegve feküdtek az ágyban,Chaya az oldalán feküdt,Christopher pedig mögötte,és szorosan átfogta.Az újjaival lassan lépdelt a lány testén,aki a férfi másik kezét símogatta.
-Ilyen jó még sohasem volt.-szólalt meg halkan Chaya .
-Ugyanígy érzek.-puszilta meg a lány fejét
-Pedig mindig azt hittem,hogy igazi nőcsábász vagy.-fordult szembe a férfival.-Most pedig érzelgősnek tűntél.
-Honnan tudod ,hogy nem vagyok az.-nézett komolyan a lány a  szemébe.
-Abból amit az előbb mondtál.-puszilta meg a férfi száját
-Chaya...
-Igen?
-Honnan ez a Chaya név?Így kereszteltek meg?Vagy ez valami becenév?-kíváncsiskodott Christopher
-Ez csak egy becenév,de mindenkinek így hív.
-Komolyan?És a Chaya minek a becézése.
-Úgy komolyabban semminek.Apukám adta ezt a nevet ,mert nem tetszett neki a keresztnevem.
-Nagyon érdekel,hogy mi a neved.Ha az apukád annyira utálta.Biztos valami nagyon furcsa.-vigyorgott
-Charlotte Jenna.
-Pedig nem is furcsa.
-Apa utálta.-árulta el a barna szépség 

Reggel az Esperer kúriában Ava villámgyorsan rohant az ajtó felé,ahhonan néhány pillanattal korábban csengettek.A fiatal nő szinte kettesével ugrálta lefelé a lépcsőfokokat,hogy mindnél előbb az ajtóhoz érjen.Mire Ava leérkezett,addigra Damian is az ajtó irányába indult.
-Majd én kinyitom.-villantotta a legbájosabb mosolyát a férfi felé .-Valószínűleg engem keresnek.-nyitotta ki az ajtót.
-Jónapot.Már nagyon vártam.-mosolygott a férfira.-Amikor tegnap este átküldött néhány képet a szívem majdnem kiugrott a helyéről.Azért kértem,hogy jöjjön el.-vezette a férfit a nappaliba 
-Örülük,hogy tetszettek  a képek.-helyezte az asztalra a laptopját.-Nézzük meg a többit is?
-Szeretném.-nevetett el a lány.
Alig 20 perccel a fiatalok nevetése lepte el a kúria rideg falait,Ava és Daniel az eddigi rossz emlékeiket sorolták egymásnak,amikor Flora betoppant a helységben.A hosszú fekete haját egyenesre vasalta, az ajkait vörösre rúzsozta,azonnal magára vonta a fotós figyelmét,ami Avának is azonnal feltűnt.Szúrós pillantásokat vetett a mellé letelepedő nővérére.
-Daniel,ő a nővérem Flora Esperer -Perfid.Eddig Párizsban élt a férjével.-mutatta be a nővérét.
-Örülök,hogy megismerhetem Flora.Most már muszáj indulnom Ava.Remélem,hogy a következő fotózásnál is számíthatok rád.
-Örülök Daniel ,hogy eljött ide.-kísérte ki.-Szívesen vennék részt további fotózásokon......magával.-mosolyodott el
-Jelentkezni fogok.-mosolyodott el a férfi 
Ava a férfi távozása után visszarohant a nappaliba,Flora szúrós pillantásokat vetett a húgára.Egy ideig csak csendben méregették egymást,egyikük sem szólt semmit, a hangulat mégis fagyos volt köztük.
-Mégis hogy tehetted?-szegezte a kérdést a fekete hajú nő ingerülten a húgának.-Direkt mondtad el,hogy férjnél vagyok?
-Utálom,hogy mindig minden körülötted forog.-dühöngött Ava.-Igen.Direkt mondtam el.Elég volt,hogy mindig minden csak rólad szól.Mintha a mi életünk is rólad szólna .Flora és az ő kis világa.Láttad mennyire tetszik nekem és mégis idejöttél.Ha valahol megjelensz akkor minden rólad szól.
Az újabb vita tovább fajulását  Chaya érkezése akadályozta  meg.A középső Esperer lány ismét egy vitára érkezett haza.Hatalmasat sóhajtott és a nappali felé rohant,most nem nézte szemlélőként az egészet,rögtön közbe avatkozott.
-Mégis mi folyik itt?Min veszekszetek már megint?Legalább egyszer maradnátok nyugton, békében.-bár eddig ő volt,aki nyugtatta a testvéreit,most mégis dühös volt.

1.fejezet

A hideg téli szél mélyen a temetőben álldogáló emberek csontjába hatolt.Akik talán nem is érzékelve a hideget ,komoly arccal meredtek a kiásott sír felé,ahova pillanatokkal később egy sötétbarna koporsót eresztettek le.A sírhoz az egyik legközelebb álló lány zokogásban tört ki,a karcsú alakját szinte elnyelte a fekete ruha,amit viselt,a sötétbarna haja laza kontyba volt tűzve,a szemei duzzadtra sírva.

-Szeretlek apa.-dobott a sírba helyezett koporsóra egy vörös rózsát.-Bárcsak több időt tölthettem volna veled.

Majd az ő példáját követve a közeli családtagok is rózsát dobtak a koporsóra.

                                                  ******

Alig 1 órával később a családi kúria nappalijában három fiatal nő üldögélt.A kúria rideg ,múltszázadi falai között modern,otthonos nappali fogadta az oda belépőket.Mindhárom szépség talpig feketében öltözve várta a család ügyvédjét.A szobát ellepte a csend,a lányok még mindig nem voltak képesek elhinni,hogy elvesztették az édesapjukat.

-Csak az bánt,hogy nem töltöttem több időt vele.-törte meg a csendet Ava,és fürkészve a nővérei arcát nézte.-Anya halála után ő a munkába temetkezett,mi pedig csak a saját dolgainkkal foglalkoztunk.Aztán minden elköltöztünk innen.Vele kellett volna maradnunk.-kezdett újra zokogni

-Jaj szívem.-állt fel a fotelből Flora,a legidősebb lány,és áttelepedett a kanapéra a húga mellé-Apa szeretetett minket,és tudta ,hogy mi is szeressük.Örült,hogy karriert építettünk.

-Örült a sikereinknek.-értett egyet a középső lány Chaya.-Mindig azt mondta,hogy velünk együtt él meg minden sikert.Nekünk is hiányzik,de az önhibáztatással nem érünk el semmit.

A nővérei nyugtató szavainak köszönhetően az alig 23 éves Ava lecsillapodott.Fájt abba is belegondolnia,hogy itt maradjon,úgyhogy az apukája már nincs köztük.A negatív gondolatok miatt újra könnyek szöktek a szemébe,és egy kövér könnycsepp végiggördült a gyönyörű arcán.A szomorú hangulatot egy újabb személy érkezése zavarta meg.A vörös hajú férfi molyosogva nézte a nappaliba búslakodó lányokat.

-Lányok.Örülök,hogy látlak titeket.Kár,hogy ilyen szomorú oka van.

-Damian bácsi.-ugrott fel a kanapéról Flora.-Olyan régen találkoztunk már.-ölelte át a tőle kétszer annyi idős férfit

-Nagyon jól néz ki.-állt fel Chaya is,hogy átölelje a számukra olyan kedves urat.-Mintha semmit se változott volna.

-Köszönöm a bókot Chaya.-nevetett fel Damian.-Mindig tudod hogy mit kell mondani.

-Ne haragudjon Ava viselkedése miatt.-villantott egy elbűvölő mosolyt Flora.-Nagyon fáj neki az apu hiánya.

-Mindig ő állt hozzá a legközelebb.-simította meg a 60 éves férfi a lány hátát.-Hoppá .-kapott észbe.-Ryan Endure megérkezett.

-Itt fogadjuk.-felelte a 30 éves Flora,akinek a vezetés a vérében volt.

A nővérek magabiztosan ültek egymás mellett a kanapén,bár mindegyiküknek meg volt a saját élete Wavy Walleyn és az Esperer birtokon kívül,most mégis úgy érezték,hogy itt kell maradniuk.A korábban Londonban élő Chayát ez nem is zavarta,a szülőföldjére való visszaköltözésnek köszönhetően messze került a korábbi szerelmétől, a lánya apjától.Ava is szívesen felhagyott volna a karrierjével,már nem érdekelte se Los Angeles,és a modellkedés.Bántotta,hogy ezen nem gondolkozott korábban.Flora feszengve várta,hogy az ügyvéd belépjen,és meghallgassák a végrendeletet.A temetés miatt hagyta ott a gyönyörű Párizst,ahol a férjével élt.Bár a kapcsolatuk az elmúlt időszakban nagyon rideg volt,mégis láttak lehetőséget a békülésre,de addigra a nőnek hazakellett utaznia.Az északi Csendes óceánon elterülő Jovial sziget volt az a hely,ahonnan a lányok menekültek,hiába születtek mind a sziget fővárosában Sumtuousban,és élték le az életük egy részét Wavy Walleyn,ami a fővárostól alig 20 kilométerre található.A kisváros pedig végképp nem volt soha a lányok kedvence,rettegtek az erdőtől,ami a kisváros egy részén terült el.Bár a Esperer birtokot hatalmas falal vették körbe,a kúria pedig a nagy falakon is átemelkedett.

-Üdvözletem lányok.Örülök,hogy ismét Wavy Walleyn vagytok.Részvétem az édesapátok miatt.-mondont szinte mindent egy szusszra.-Ha nem emlékeznétek rám,akkor bemutatkozom.Ryan Endure vagyok.

A rövid barna hajú férfi magabiztosan nézett a lányokra,bár már 50 éves volt,mégis sok nő körbe rajongta,amit ő imádott is.Ugyanezt a rajongást várta el az Esperer lányoktól,akik egyáltalán nemtalálták vonzónak a férfit.

-Foglaljon helyet Mr.Endure és térjük a lényegre.-mutatott a fotelre Flora

-Tehát.-köszörülte meg a torkát,hogy ezzel is magára vonja a lányok figyelmét,miközben az aktatáskájából elkotorta a borítékot.-Még nem nyitottam ki.Ez is az édesapjuk kérése volt.

-Halljuk a végrendeletet.-szólalt meg türelmetlenül Chaya.

-Rendbe.-nyitotta ki a borítékot.:

„Én Noah Esperer,kijelentem,hogy minden földi vagyonomat és a vállalatomat a három lányomra Florára,Chayára és Avára hagyom.

Erre azonban csak akkor kerülhet sor,ha a vállalkozást tovább viszik,és az elkövetkező három évben nem adják el se a vállalatot,se a családi birtokot,valamint visszaköltöznek Wavy Walleyre.

Ha ezt a feltételt nem tudják teljesíteni akkor a vagyonom 40 %-át a Wavy Walley-i gyermekotthon kapja,40%-át a Sumptuous-i korház kapja, a maradék 20%-ot a húgom Elise Rigid,még a vállalatomat hűséges ügyvédem Ryan Endure.

Noah Esperer „

-Természetesen maradunk.-jelentette ki Ava,aki először szólalt meg mióta a férfi megérkezett

-Akkor kisasszonyok 3 év.-nevetett fel a férfi,és kisétált a nappaliból

-Nagyon irritál.-sóhajtott fel Chaya

-Maradunk?-nézett hogy voltál képes ilyen gyorsan helyettünk is dönteni nézéssel a húgára Flora.-Ezt megkellett volna beszélnünk.-dühösen dobta hátra a hosszú fekete haját

-Flora,most Avával kell egyettértenem.Muszály itt maradnunk.Figyeld meg gyorsan eltelik majd az a három év.-húzta mosolyra telt ajkait Chaya .-Észre sem veszed és már mehetsz vissza Párizsba.Jó?

-Igen.-mosolyodott el Flora

Flora és Chaya mindig közel álltak egymáshoz,ellenben Flora kapcsolata Avával soha nem volt felhőtlen.Míg Flora és Ava az édesapjuk természetét örökölték, magabiztosak,közvetlennek,társasági emberek voltak,ellenben Chaya az édesanyja természetét örökölte,inkább visszahúzódott,de remek probléma megoldókésséggel és kommunikációs késséggel rendelkezett.

-Aludjunk erre az egészre egyet.Majd holnap mindent megbeszélünk.Így mindenkinek megfelel?-nézett a testvéreire

Akik csak egy bólintással jelezték,hogy megértették.

Teljes csend borult az Esperer kúriára.Mindenki visszavonult a saját szobájába.A hatalmas kőépületben egymás után aludtak ki a fények,egyetlen egy szobát töltött be csak a fény.A szoba tulajdonosa a kék párnahuzattal borított ágyon ült,kétségbe esetten nyomkodta a telefonját,de csak ugyanazt a gépies hangot hallotta „A hívott szám jelenleg nem elérhető „.Hatalmas sóhaj kíséretében újra és újra próbálta elérni,míg a végre több óra próbálkozás után elérte a célszemélyt.

-Antoin Perfid.

-Szia édes.-szólt kedvesen a telefonba a fekete hajú szépség

-Flora....Mikor jősz haza drágám?-a lány még a telefonon keresztül is érzékelte a férje gyönyörű kék pillantását,de az elmúlt időszakban a szeme pillantásától,és a hangjától is kirázta a hideg

-Hát ….Ami azt illeti.A végrendelet miatt három évig maradnom kell.

-Három évig?Flora már kisbabát szerettünk volna,most pedig te elmész három évre.-dühöngött a készülékbe a francia férfi.-A Karácsonyt még együtt töltöttük,most meg úgy döntesz,hogy mivel január van,akkor új életet kezdesz.Új év,éj élet.

-Antoin nyugodj meg.Muszály maradnom.Amint letelt a három év visszamegyek hozzád.Sőt van egy jobb ötletem-kezdte pödörgetni a haját a fekete gyönyörűség.-Ha esetleg ideköltöznél ,akkor a távolság nem okozna gondot köztünk.Talán itt újra egymásra találnánk.

-Elment az eszed.Én egy párizsi szobrász vagyok,igazi városi férfi.Nem valamiféle tanyasi ficsúr.

-Drágám.-vette komolyabbra a szót a lány.-Wavy Walley nem tanya,hanem egy kisváros.Én itt nőttem fel.Nem beszélhetsz róla,úgy ahogy akarod.

-Na mindegy.Ma lesz egy kiállításom.Amint lehet beszélünk.Addig szia.-bontotta a vonalat a férfi

Flora szemei szikrákat szórtak,a kezdeti szerelemnek már nyoma sem volt,ami annak idején lángra lobbant Antoinnal.Még csak 16 éves volt,amikor megismerkedett a tőle öt évvel idősebb férfival.Az édesanyja halála után egy párizsi bentlakásos iskolát választott a tanulmányai folytatására.A bentlakásos gimnázium elvégzése után Antoin miatt az egyik párizsi egyetemet választotta,hogy újságrást tanuljon.A szerelme a szobrásszal egyre erősebb lett,és végül már csak Karácsonykor látogattak meg az édesapját.Később már akkor sem.Még csak 21 éves volt,amikor igent mondott a lánykérésre,és négy évvel később feleségül ment a tehetséges szobrászhoz.Két éve pedig három év házasság után megromlott a kapcsolatuk ,de mégis együtt maradtak.

-Hogy lehet ennyire önfejű és idióta.-dühöngött a lány.-Ha rajta múlt volna már elváltak lennénk.-ült le az ágyra ,majd álomba merült.

Gyönyörű téli nap virradt,az óra alig ütött nyolc órát,de egy barna hajú kislány már az édesanyja szobája felé settenkedett.A haja két copfba fogva, a rózsaszín köntöse a térdéig ért, a pupucsa kutyus alakú volt,a köntös alól látszódott a rózsaszín pizsamája.Hiába viselt rózsaszínt,a szemein látszodott,hogy valami rosszaságon törte a fejét.A kúria dolgozói mosolyogva nézték,ahogy az Esperer család legfiatalabb tagja bejárja a ház első emeletét.Rose újra nevetést és vidámságot hozott az épület rideg falai közé.A nevetését visszafolytva lépett be az egyik szobába,amibe teljes sötétség volt.A hat éves kislány egy magabiztos húzással fényt varázsolt a helységbe.

-Jó reggelt anya.-szólalt meg csillingelő hangon

-Jó reggelt.-lehelt egy puszit a lánya homlokára Chaya.-Ilyen korán már ébren vagy?-ült hatalmas mosoly az arcára,amikor a lányára nézett

-Igen.-válaszolta.-Kimegyünk játszani?Nagyon szeretnék.-nézett hatalmas boci szemekkel

-Öltözz fel és mehetünk.-ölelte át a lányát a barna hajú szépség

Amint Rose elhagyta a szobát,Chaya a mobiljáért nyúlt,de rémület jelent meg az arcán,amint elolvasta a kijelzőn látottakat.

„Előlem nem menekülhetsz.Jogom van a lányomhoz,és élek is ezzel a joggal.Kénytelen leszel vissza jönni Londonba,vagy feljelentelek.A tulajdonom vagy és örökre az is maradsz.”

Sikítva hajította el az elektronikus eszközt,mintha attól rettegve,hogy az exe Tom kilépne belőle.A szemein az ijedség látszódott,rettegetett ,mintha az életét fenyegették volna.Az arcát eltakarva indult a fürdőszobába,hogy elfrissítse magát,mire a lánya visszatér a szobába.Mire a kis Rose visszaérkezett,Chaya is elkészült.A barna hajú kislány nagy sebeséggel ugrott az édesanyja kezébe a jól megérdemelt puszijáért.A barna szépség a leányzóval a kezében sétált le a földszintre és onnan a nappali kijáratán keresztül elhagyta a házat.Ahogy anya és lánya együtt játszott,Chaya figyelmes lett,hogy a birtokot körülvevő kerítés mindhárom bejárata felől érkezik valaki.A kúriával egy vonalban lévő bejárat felől Damian Weirdet látta közeledni,ez a bejárat birtok park és kert részénél volt található,az épület másik irányában szintén volt egy kapu,ehhez egy sétány vezetett,innen Desire Tardy a bejárónő érkezett.A főbejáraton pedig egy Bugatti sportkocsi hajtott be végig az aszfaltozott úton és leparkolt a parkolóknak épített területre.Chaya jelzésére Desire gyorsabban szedte a lábait és már mellettük is termet ,hogy a kis Rose-ra felügyeljen.A barna hajú nő pedig a sportkocsi irányába indult.

-Üdvözletem.-szállt ki a fekete járműből egy szőkés-barna hajú öltönyös férfi,Chaya véleménye szerint a 30-as éveiben járhatott a férfi,bár a borosta miatt nem tudta pontosan eldönteni.-Christopher Tresor vagyok, a Tresor Enterprise tulajdonosa vagyok.Remélem nem túlkorán érkeztem.Noah Esperer-rel beszéltem meg egy találkozót,még egy hónapja.

-Elkésett.-próbálta megnyugtatni a nő,hogy abba a percben ne sírja el magát.-Az édesapánk egy hete elhunyt,tegnap volt a temetése.

-Ezt sajnálattal hallom.-csukta be az autója ajtaját a férfi.-Fogadja részvétem.De ha nem nagy gond,mégis szeretnék tárgyalni valakivel a két vállalat jövőjéről.-az utolsó mondatán hallatszott,hogy semmi képpen nem enged a kéréséből.

-Az Esperer Realm-t a nővéremmel és hugommal megörököltük.-tűrte a haját a füle mögé.-Kövessen kérem,és beszélhetünk.-indult a ház irányába.-Desire,kérlek adj reggelit a lányomnak.-szegezte a kérését a szakácsnő/bejárónő felé,aki egy biccentéssel jelezte,hogy megértette,és a megszeppent kislánnyal a konyha felül bejáraton bement.

Mire Chaya a jóképű üzletemberrel megérkezett az apjuk dolgozójába,a két testvére már megérkezett.Damian figyelmeztette őket az ifiú üzletember érkezésére.A középső testvér egy halvány mosollyal köszöntötte az irodába tartózkodókat,és leült az asztalra a húga mellé,míg a nővére az asztal mögötti hatalmas fotelban ült,Damian pedig az asztal mellett állt.

-Ő Christopher Tresor, a Tresor Enterprise tulajdonosa.-mutatta be a férfit a testvéreinek.

-Ők pedig a testvéreim.Flora és Ava Esperer.-mutatott a testvéreire az imént érkezett lány.

-Mr.Tresor fogaloljon helyet.-mutatott a velük szembe lévő fotelre Flora.-Damian,kérem,beavatna minket,hogy mit kellene tudnunk ,hogy tárgyalhassunk az úrral.-a három nővér az idősebb férfi felé fordult.

-A Tresor Enterprise és az Esperer Realm sok közös ügyet véghez vitt már.Mr.Tresor az édesapjuk üzlettársa volt.A szerződés a jövő hónapban jár le,az édesapjuk ezért hívatta az urat.-magyarázta a bájosan pislogó Esperer nővéreknek.

-Köszönjük.-mosolyodott el Ava,ő volt az egyetlen aki nem értett az üzleti dolgokhoz,a nővérei mindig sokkal figyelmesebbek voltak,ha olyan dolgok estek szóba,de őt ez akkoriba nem érdekelte.

-Tehát hölgyek?-vonta fel a szemöldökét a vonzó férfi.

-Mr.Tresor,azt hiszem nem gond ha a nővéreim nevében is mondom.-nézett először az egyik,majd a másik testvérére Ava.-De jobb lenne,ha megbeszélnénk egy másik időpontot.Mert még megkell beszélnünk egymással,és ellenőrizni az édesapánk jegyzeteit,megjegyzéseit.Ugye megérti?-vette meleg barna pillantását a férfira.

-Nem lenne gond.-válaszolta az üzletember,miközben zavartan megdörzsölte a tarkóját.-Mikor felelne meg?

-Mit szólna a jövőhéthez?Mondjuk szerda délelőtt 10 óra?-nézte a falon lévő naptárat a legfiatalabb testvér

-Megfelel.Viszont látásra hölgyeim.

-Viszlát.-köszöntek a lányok kórusban,és amint Damian is elhagyta a helységet beszélgetni kezdtek.

Flora hátrább gurult a fotellal,Chaya és Ava pedig teljesen a nővérük felé fordultak.Ava nyugtalanul mozgatta a nyakláncát,amin medálként egy smaragd kő díszelgett.

A medált szorongatta,hogy adjon erőt neki,és védelmezze.Flora és Chaya ugyancsak medállal ellátott nyakláncot viseltek,de mind a láncok,mind a medál eltérőek voltak,Flora medálja egy rubint,Chayáé pedig topáz.Egy szót sem értett abból,amit a nővérei beszéltek,értetlenül bólogatott és várta a felmentő sereget.

-A reggelitek .-toppant be a dolgozóba Desire.-Üres gyomorral nem lehet gondolkozni.

-Köszönjük.-vette át a tálcát Chaya,amin három különböző étel volt található.

Desire arcára rögtön hatalmas mosoly ült és magyarázkodni kezdett.

-Csokis palacsinta és narancslé a gyönyörű Chayának,eperlekvárral lekent gofri és macchiatto meseszép Florának,házijoghurt és málnashake az elbűvölő Avának.

-Nagyon köszönjük.-villantott egy elbűvölő mosolyt Flora.

A reggeli után tovább folytatták a rögtönzött megbeszéléseiket,amit Damian zavart meg,a férfi mögött egy hosszú szőke hajú nő lépett be az ajtón,akinek a kilétét nem fedte sokáig homály.Ledobta a bokáig érő piros szövetkabátját a helységben található kanapéra,míg ő maga az egyik fotelbe telepedett le.Damian az orra alatt vigyorgott a lányok értetlen arckifejezésén,nem voltak elkényeztetett hercegnők,hiszen mind élték a nagyvilági életüket,már rég elfelejthették,hogy milyen bánás módban éltek annak idején.

-Kit tisztelhetünk a személyében?-szegezte neki a megfelelő kérdést Chaya

-Jessica Agile vagyok.-tekerete kontyba a rakoncátlan tincseit.-Az édesapjuk titkárnője és szeretője voltam.Most pedig örömmel lennék a szolgálataikra.-vette fel a szemüvegjét is,majd végig nézett a meglepetten testvéreken.-Ha van rá igényük.-folytatta a rámenős stílusában.

-Elogadjuk a segítségét.Mit hozott nekünk?-vonta fel a szemöldökét Flora,ahogy Chaya is közelebb ment a lepcses szőkeséghez.Egyedül Ava volt elutasító a fiatal titkárnővel,bántották a korábbi szavai ,miszerint az apja szeretője.

-A cég minden adatát,az egész cég történetet,szóval mindent a cégről elhoztam ezeken.-kapott elő néhány USB-t,illetve néhány dolgot nyomtatott verzióban is.-kapott elő néhány bekötetett jegyzetet.Adok időt...Egy hét múlva,pontosan jövőhét hétfőn hívjanak fel és mindent megbeszélünk.Most pedig rohanok is.-szinte a másodperc törtrésze alatt felugrott a fotelból,és amilyen gyorsan jött ,olyan gyorsan el is tűnt.

Damian hangos nevetésben tört ki.Nem tudta tovább türtőztetni magát,míg Chaya osztotta a véleményét és jót nevetett a túl sokat csacsogó nőről,egy halvány mosolyt az elmúlt időszakban túl komoly Flora is megengedett magának,Ava pedig hatalmas levegő vételekkel próbálta megakadályozni,hogy ne sírja el magát.

-Minden rendben hugi?-nézett Chaya a levegőt szaporán szedő húgára,de az nem felelte,csak továbbra is ugyanazt tette,egyre szaporábban,ahogy a szíve is egyre szaporábban vert,a mellkasa összeszorult,a hátában szúrást érzett,a feje lüktetett ,a fájdalomtól az arca eltorzult,segtségért kiáltott volna,de nem jött,ki hang a torkán.A helységben tartózkodókat elfogta a rettegés,nem értették,hogy mi baja van,az alig 23 éves életvidám lánynak.Amilyen gyorsan tudták korházba vitték.A két nővéren fel s alá járkált a váróterembe,féltek,hogy a húguk esetleg pánikbetegségben szenved ,mint nyugodjék édesanyjuk.Flora tekintetén látszodott,hogy több tünetre felismert ,amiket egykor az édesanyja élt át.

-Doktor úr.-ugrott fel Damian.-Flora és Chaya Esperer tudni szeretnék,hogy mi a diagnózisa a hugukkal kapcsolatban.

-Ugye nem pánikbeteg?-kérdezte aggodalmas arccal Flora,majd Chayára nézett ,aki a kis Rose-t szorította magához.

-Szerencsére nem.-nyugtatta meg őket az orvos.-Depressziós.De van itt még valami.-szólt újra közbe mielőtt megkönnyebülhettek volna.-A családban nincs valaki aki szívbeteg volt?

A lányok Damian feléfordultak,nekik senki nem jutott eszükbe,hátha az idősödő férfi jobban informált,mint ők.A férfi nem okozott csalódást,elmondta az orvosnak,hogy a lányok nagymamájának fiatal korától problémái voltak a szívével.Igaz,nem volt olyan fiatal,mint most Ava.

Két nappal később a legfiatalabb Esperer elhagyhatta a korházat,de már nem ugyanaz az életvidám lányként.Sokkal komorabb volt,akárcsak a nővérei is,bár néhány hónapja,még mind vidámak és elégedettek voltak,most bármit megtettek volna,hogy visszaforgathassák az időt.A korábban is nagyon vékony Ava,5 nap alatt 10 kilót fogyott,már alig nyomott 42 kilót,ami a 165 cm magaságához nagyon kevés.Az arca nyúzott volt a sok sírástól,és beesett a fogyástól.Nem akart beteg lenni,teljesen feladta a harcot.

1 hét telt el az eset óta.Flora és Chaya felosztották egymás között a feladatokat.Az idősebb nővér a cég ügyeivel foglalkozott,a fiatalabb pedig a húgukba próbált életkedvet lehelni.

-Jó reggelt gyönyörű.-sétált be a húga szobájába Chaya.-Kedves ,ne add fel.A szív betegségekkel együtt lehet élni.Te pedig erős vagy,és képes vagy együtt élni vele.Igaz,hogy életed végéig gyógyszert kell szedned ,de attól élhetsz teljes életet.

-Azt mondod?-kérdezte Ava

-Nem gyűrhet le a depresszió.Bármit képes vagy legyőzni.Te vagy az én erős húgocskám.-puszilta meg kócos buksit

-Nem menekülhetek állandóan a problémáim elől.Szembe kell szállnom velük,illetve együtt kell élnem a betegségemmel.-húzta mosolyra a telt ajkait Ava.-És tudom,hogy rátok mindig számíthatok.-ölelte szorosan magához a nővérét.

Míg az emeleten a két fiatalabb Esperer lány tovább folytatta a csevegést,addig a nővérük gőzerővel dolgozott a vállalat ügyein,fáradtan dörzsölte a szemeit,már két napja egy percet sem aludt,az asztalon heverő papírlapokat egymás után nézte át.Már jócskán délután volt,mire elhagyta a dolgozószobát.Indult az emeletre,amikor összetalálkozott Chayával.

-Egész eddig a dolgozóban voltál?

-Már két napja.-ásított hatalmasat a fekete hajú szépség.-Ava hogy van?Beszéltél vele?-érdeklődött a húga mivoltjáról

-Már jobban van.Neked pedig jót tenne ,ha töltenél egy kis időt a friss levegőn.Mit szólnál,ha sétálnánk egyet.-ajánlotta a nővérének,akinek a fáradságtól még szebbek lettek,az amúgy is gyönyörű kék szemei

-Kapok a lehetőségen.Velem tartasz?-igazította meg a fekete haját.-Soha nem szerettem egyedül sétálgatni.

Alig 20 perccel később a két nővér a tisztáson sétálgatott,lassan lépdeltek a puha hótakarón.A hideg teljesen átjárta a testüket,Chaya a kabátját megigazította,hátha így melegebbet ad az említett ruha darab.Bár Londonban is hideg volt,mégis zavarta őt a téli időjárás.Flora mosolyogva nézte a tájat,ahogy az erdő felé sétáltak.

-Kislányként rettegtem ettől az erdőtől.Soha nem mertem idejönni egyedül.-nevetett fel Chaya.-Ha pedig mégis idejöttünk,akkor állandóan apuhoz bújtam....Ellenben veled.

-Én mindig kiszöktem,hogy az erdőben bóklászhassak.-nevetett fel az idősebb lány.-Mindig itt randiztam.Ha pedig nem fiúkkal találkoztam,akkor is itt töltöttem a lehető legtöbb időt.

-És mindig azokkal a fiúkkal búktál le,akiket apa nem kedvelt.-gondolt a múltra Chaya.

-És végül egy olyan férfihez mentem feleségül,akit még jobban nem kedvelt.Sőt egyenesen utált.-harapott az alsó ajkára a fekete szépség,miközben a férje és az apja közötti vitákra gondolt

-Apa talán rájött,hogy hibázott,hogy tiltott tőle.-gondolkodott el a barna copfjával játszadozva Chaya

-Antointól?

-Nem.Most a kamaszkorodra gondoltam.Annyira közel álltatok egymáshoz Nicholassal....

-14 éves voltam, ő 16.-merült el Flora tekintette a távolba.-Mindig együtt játszottunk kicsi korunktól,soha nem zavarta.-beszélt a mégkorábbi időkről.De amikor 14 voltam.-tért vissza az első mondatára.-Rajta kapott minket,hogy az erdőben csókolóztunk.Soha többet nem láthattam.-nézett hirtelen a húga szemébe.-Vajon mi lehet vele?Nicholas Feck merre járhat?-meredt újra a havas tájra

A hólepedővel borított táj, szinte filmbe illő volt,ahogy a lágy napsugár megcsillant a fehér hótakarón.A fák hosszú törzsei között gyönyörű kilátás nyílt a közeli tájra,a testvér pár elmélyülve meredt a távolba,maguk előtt látták,ahogy kislányként együtt játszanak a hóban,hógolyóznak,hóembert építenek.A gondtalan gyerekkor emléke visszacsalta a nővéreket a múltban,akkor még nem ájt semmi,nem értettek semmit.Nem feleltek a saját tetteikért,és bármire vágytak azt megkapták.Visszagondolva hiba volt,az Esperer nővérek gyakran találkoztak az életben csalódással a sok elkényeztetés miatt.

-Ideje indulnunk.-igazította meg a kabátját Chaya.-Már nagyon hideg van.Rám férne egy forrócsoki.-pillantott kislányosan a nővérére.-De többször kellene ilyen testvér napot tartani.

-Egyet értek hugi.-lehelt egy puszit a barna lány homlokára

20 perccel később a két fiatal nő visszaérkezett az otthonukhoz,a kőfal egyik bejáratától látták,hogy egy ismeretlen autó parkol a családi kúria parkolójában.Flora összeráncolt homlokkal meredt a gépjárműre,a lépteit gyorsabbra emelte,hogy mindnél előbb mgtudja,hogy ki az autó tulajdonosa.Chaya azonnal a nővére után rohant és percekkel Flora után érkezett a modern nappaliban.A 26 éves lány figyelmesen körbenézett ,Flora csupán néhány lépésre állt tőle,az arcán meglepetség látszódott.Rose az egyik fotelben ült,Ava pedig közvetlenül az unokahúga mellett ült a fotel karfáján.A helységben még ott tartózkodott Damian Weird,aki Rose foteljére támaszkodott,valamint egy házaspár,akik a kanapén helyezkedtek el.